Vörösmarty nevét honfoglalási eposza, a Zalán futása tette országszerte ismertté 1825-ben. A téma szinte a levegőben lógott, a nemzeti öntudatra ébredés, a szellemi honfoglalás kora ez, nagy érdeklődés mutatkozott a honszerző Árpád alakját felidéző szépirodalmi és tudományos művek iránt. A magyar nemesség Bécs ellenében az ősi jogra, a vérrel szerzett hazára hivatkozva védte az ország jogát az önálló nemzeti léthez.

A XIX. század elején az írói pálya bizonytalan kenyérkereseti forrás volt. A könyvek többnyire csak akkor jelenhettek meg, ha a szerzőknek sikerült elegendő számú előfizetőt összegyűjteniük. Vörösmarty is így járt el, előfizetőket gyűjtött a Zalán futásához és korai, 1826-es drámájához, a Salamon királyhoz is.

A Zalán futásának sikere és Kisfaludy Károly, a kor legtekintélyesebb írója is arra ösztökélte Vörösmartyt, hogy maradjon a dicső múltnál. Kisfaludy témát is ajánlott neki: Szent Lászlónak, a lovagkirálynak cserhalmi hőstettét. 1068-ban a kunok betörtek az országba, földúlták Erdélyt, és a magyar sereg Kerlés falu mellett, a Cserhalom dombon vette fel ellenük a harcot. A magyarok fényes győzelmet arattak, a krónikák pedig külön megemlítették a daliás László herceget, a későbbi Szent László királyt. Egy kun vitéz lóháton magával ragadott egy szép magyar lányt, de László utolérte, párviadalban legyőzte a kunt, a lányt pedig kiszabadította. A hexameterekben írt elbeszélő költemény, a Cserhalom 1825-ben jelent meg, és a romantikus történet „hasonlíthatatlan szépségei” meghódították Vörösmarty kortársait.

1825 termése a Tündérvölgy is, egy másik elbeszélő költemény. A nemzeti tematika folytatódik – az első kiadásban Ómagyar rege az alcíme –, a szereplőket a magyar őstörténetből ismerjük, de Vörösmarty kitérőt tett a fantázia – a költő szavával: a „lángképzelődés” – mesevilágába. A Nap fia beavatkozik Csabának, Bendegúz fiának és Döngörének Jevéért, Csaba szerelméért vívott párviadalába, és magával ragadja a lányt Tündérországba. Csaba szerelme keresésére indul, legyőzi az útjába kerülő rémeket, tündéreket, és visszahozza Jevét a földre, ahol boldogan élnek. A Tündérvölgyet Petőfi János vitéze elődjének szokás tekinteni, de előbbi inkább romantikus mese, utóbbi pedig inkább népmesei ihletésű.

A Tündérvölgy arról tanúskodik, hogy Vörösmarty érdeklődése a népköltészet felé fordult, ott remélte megtalálni a sajátosan magyar nemzeti irodalom forrását. A szemléletében bekövetkezett fordulatot a versformával is nyomatékosította. A korábbi klasszikus hexameterek helyett Zrínyi-verset, négyes rímű tizenkettes versszakokat használt. Emberi és költői példaképe, Zrínyi Miklós előtt is hódolt ezzel. Vörösmarty művészetében a mesei, a tündéri elem majd mesedrámájában, a Csongor és Tündében ér a csúcsra.

Vörösmarty verses epikai művei közül az 1831-ben hexameterekben írott A két szomszédvár a leglenyűgözőbb. Története Kun László idejében, Magyarországon játszódik, de nincs történelmi alapja. Míg a főhős, Sámson Tihamér királya oldalán külhonban harcolt, Káldor, a szomszédos, ellenséges vár ura fiaival orvul kiirtották a Sámsonok teljes nemzetségét. A király jóváhagyásával Tihamér bosszút áll, elpusztítja Káldorékat. Ezért a művéért Toldy Ferenc „eposzi Shakespeare-nek” nevezte Vörösmartyt, aki valóban a legvéresebb Shakespeare-drámák hangulatát idézte fel hatalmas költői erővel.