Vörösmarty szinte minden jelesebb kortársával kapcsolatban állt, az irodalmi életben olyan központi szerepet játszott, mint Széchenyi a politikában. Ezért is szoktak párhuzamot vonni köztük: ami Széchenyi volt politikában, az volt Vörösmarty az irodalomban.

A Tudományos Gyűjtemény szerkesztőjeként (1828–1832) Vörösmarty Széchenyi reformterveinek egyik fő népszerűsítője volt, még verses jelmondatot is írt lóversenyeinek díjserlegeire.

Oly mértékben azonosult gondolataival, hogy legfontosabb politikai verseiben öntudatlanul, de csaknem szó szerint vette át Széchenyi egy-egy kifejezését.

Széchenyi Vörösmarty számos művét idézte, legtöbbször a Szózatot. Honfitársainak szánt üzenetét is belőle merítette: „Saját javaslatom, ha illyest adni mernék, […] ezekben központosulna: Hazádnak rendületlenül…”
Gróf Széchenyi István levele Vörösmarty Mihálynak

Nézeteik idővel egyre több ponton tértek el egymástól. A Kelet népe vitájában (1841) Vörösmarty alaptalannak vélte Széchenyi vádját, hogy Kossuth forradalomba hajszolja a nemzetet. Vörösmarty nem mindenben értett egyet Kossuthtal, de támogatta politikáját, követte a kormányt Debrecenbe, helyeselte a Függetlenségi nyilatkozatot és a trónfosztást. A nagyrabecsülés kölcsönös volt, amikor Kossuth lemondott Bács megyei képviselői mandátumáról, a költőt ajánlotta maga helyett.

Wesselényi Miklóshoz, az erdélyi politikai ellenzék daliás vezéréhez, Magyarország és Erdély uniójának szószólójához meghitt baráti szálak fűzték Vörösmartyt. Az 1838-as nagy pesti árvíz hősének Az árvízi hajós című versében állított emléket. Az Árpád ébredése című színművében ő az, akinek Prometheus sorsa jutott, mert „szelíd vala Embernek nézni embertársait.” A hírre, hogy a börtönben szerzett szembetegsége következtében Wesselényi megvakult, 1845-ben Vörösmarty és Deák Ferenc Zsibón meglátogatták barátjukat.
Báró Wesselényi Miklós levele Vörösmarty Mihálynak.

Közös erdélyi utazásukhoz kötődik Deák vicces feljegyzése Vörösmarty apagyi szalonkavadászatáról. Ekkor már két évtizede tartott a barátságuk, először a Zalán futása hódította meg Deákot. Mint Gyulai Pál fogalmazott: „Az ősi dicsőség költője s az ősi jog védője a rokonszenv dobbanását érezték szívökben.” Vörösmarty halála után Deák gondoskodott barátja családjáról. Az árvák gyámjaként, magánemberként adakozásra szólította föl tehetősebb honfitársait, és pár hónap alatt százháromezer pengő forint gyűlt össze.
Deák Ferenc tréfáshangú bizonyítványa Vörösmarty Mihály szalonkavadászatáról.

Vörösmarty kevés kortársát tisztelte emberként, költőként annyira, mint Kölcsey Ferencet. A Vörösmarty szerkesztésében 1837-ben induló Athenaeum tulajdonképpeni programcikke Kölcsey egyik fő műve, a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz volt. Kölcsey eleinte idegenkedett Vörösmarty romantikus, lobogó költői képeitől, de 1831-ben már azt írta egy levelében, hogy „Hidd el nekem, édes barátom, a mi Vörösmartynk nagy költő...”
Kölcsey Ferenc levele Vörösmarty Mihálynak.

Liszt Ferenc Bécsben több koncertet adott az 1838-as pesti árvíz károsultjainak javára, majd 1839 decemberében Pestre érkezett, és hét ízben játszott a helyi közönség előtt. Az elragadtatott fogadtatás még a sikerhez és ünnepléshez hozzászokott virtuózt is meglepte. Vörösmarty Liszt Ferenchez című ódájával hódolt géniusza előtt, amit a címzett levélben köszönt meg: „verset írt hozzám, olyat, aminőt Ön írni szokott, szépet, gyönyörűt.” 1846-ban, Liszt legközelebbi pesti látogatásakor személyesen is megismerkedtek. Vörösmarty mély hatást tett a zeneszerzőre, aki leveleiben sokszor emlegette.
Liszt Ferenc levele Vörösmarty Mihálynak.